Vitalis Stúdió

A rendszer története és fejlõdése

A Newton-i fizikát Albert Einstein és Stephen Hawkins "nem lineáris kvantumelméletének" színrelépésével gyorsan túlhaladta az idõ. Ezután az elektronika alapjait olyan neves feltalálók, mint Volta, Ampere és Ohm ültették át a biológiai tudományba. Különbözõ tudós körök, mint pl. a Royal Rife, támogatták az elektromos energia és frekvencia új síkon való tanulmányozását, amelyek különbözõ anyagok elektromos tulajdonságait vizsgálták. Ezek a vizsgálatok végül ahhoz a megállapításhoz vezettek, hogy minden anyag egyedi elektromos frekvenciával, ill. rezgésekkel rendelkezik: tehát minden anyagot minden más anyagtól egyedi, elektromos tulajdonsággal különböztet meg.
Dr. Reinhard Voll az ötvenes években a bioenergetika tudományának úttöröje volt. Vezetése alatt Németországban ezt az elméletet továbbfejlesztették. Voll kutatásaihoz számos egyéb, az emberi test elektromos energiájáról szóló tanulmányt vett át. Már régebbi kutatások is azt igazolják, hogy az anyag egyes tulajdonságai megváltoznak, amint azon különbözõ erõsségû áramot vezettek át. Ugyanúgy, ahogy egy magas frekvencia képes eltörni egy üvegpoharat, speciális frekvenciák rezonáns frekvenciatartományuk növelésével képessé válnak arra, hogy betegségek kórokozóit pusztítsák el. Hasonló módon lehet az emberi test szöveteit támogatni és erõsíteni az egészség megtartása céljából. Az alapján, ahogy a sejtek a különbözõ elektromos frekvenciákra reagálnak, lehet fiziológiás elváltozásokat is idõben fel lehet ismerni. Az elsõ igazán jól mûködõ rendszert Morell és Rascher fejlesztette ki, ennek a neve MO-RA rendszer. Az elmúlt évtizedekben közel 100 féle filozófiájában lényegileg azonos, de mûködési mechanizmusában jelentõs eltérést nem mutató rendszer látott napvilágot.
A sok rendszer közül kiemelkedik a Quantum Biofeedback rendszer, amely az embert és az Univerzumot, a teret és az idõt, a lelket és az energia rendszert, a fizikai testet, az õsi filozófiákat ,mint alap informatikai tárházat tartalmazza.

A földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen egy rendkívül alacsony, 7.8 Hz frekvenciájú rezgés mérhetõ bolygónkon mindenütt (Winfried Otto Schumann, München, 1952). Ennek a természetes elektromágneses rezgésnek sokáig nem is tulajdonítottak jelentõséget.

A Schumann-hullámok 1978-ban kerültek az érdeklõdés középpontjába, amikor kiderült, hogymegegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a hippocampusban.

Mint késõbb kiderült, a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelõ elektromos mezõt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlõsénél azonos.

EM

Ez az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünksejtjeinek másodpercenkénti sokezer kémiai folyamatát, így közvetve ez a mezõ gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is.

A NASA megfigyelései igazolják, hogy az ûrállomásokon, ahol a Föld elektromágneses hatása nem érvényesül, az emberek szervezetének belsõ egyensúlya felborul. Ennek a felismerésnek köszönhetõen, a Schumann-hullámokkal megegyezõ elektromágneses mezõt gerjesztettek az ûrállomásokon, hogy az ûrhajósok egészségi állapotát fenn tudják tartani.

A kutatások során azonban felismerték a lehetõségét annak is, hogy ezeknek az elektromágneses erõtereknek a szabályozásával a legénység egészségi állapotát a távolból felügyelni és szükség esetén gyógyítani is lehetséges.

Ahogy az a tudományos felfedezésekkel lenni szokott, a bioenergetikai kutatás is felgyorsult a NASA érdeklõdésének köszönhetõen.

Ok és okozat

Az egészséges hullámokat harmonikusnak, a betegségekre jellemzõ hullámokat pedig diszharmonikusnak nevezzük.

A technológia lényege, hogy a harmonikus hullámokat megerõsítsük, a diszharmonikusakat pedig megszüntessük. Ez azt jelenti, hogy ha ellenkezõ értelmû hullámokat bocsátunk az elhangolódott sejtekre, akkor azzal azok hibás kommunikációját kioltjuk, vagyis magát az okot szüntetjük meg.

Tehát arra kell figyelni, hogy a megfelelõ nyelven, a megfelelõ hangerõn és megfelelõ hosszan beszéljünk a megfelelõ sejtekhez. És természetesen, hogy megfelelõ dolgokat mondjuk nekik...

Víz emlékezet

A kérdés már csak az, hogy mennyi ideig tartható fenn ez az információ a sejtekben.

A szervezet meg tudja õrizni a különbözõ biológiai értelmet hordozó jeleket, és pedig a szervezet nagy részét alkotó vízmolekulák segítségével. Természetesen ennek a vízmemóriának az információhordozó képessége nagymértékben függ a szervezet hidratáltsági állapotától is.

A víz molekula dipólusos tulajdonsággal bír, ami azt jelenti, hogy az egyik oldala inkább negatív, a másik oldala pedig inkább pozitív. A negatív a pozitívval kapcsolódik össze, így ezek a térben óriási variációs lehetõséggel képesek elrendezõdni. Ez adja a sejtek biológiai emlékezetét.

Sajnos ez a tároló nem örök, hiszen a külsõ környezeti hatások idõvel felülírhatják ezeket a jeleket, viszont hosszabb ideig megõrzõdnek, ha újra és újra megismételjük a tréningeket.